GYERTYALÁNG

 ELSŐ KÖNYVEMBŐL 

"MEDITÁCIÓ"    

Most merülj bele érzéseid végtelen tengerébe. Minden egyes érzést érints meg, majd a közepébe tégy bele egy gyöngyszemet. Ezeket, az érzéseket fogd össze egy csokorba, és kösd át egy piros és egy szivárványszínű szalaggal.

Gyújts meg egy gyertyát. Az érzéseid egybefűzött csokrát helyezd az égő gyertya elé. Hagyd, hogy a melegsége megérintse, e csokrot, és engedd, hogy fénye átjárja az érzéseidben pihenő gyöngyszemeket.

A gyöngyök szíve lassan felenged, majd mindegyikben kigyúl a fény, ami egyre csak nől, és nől. A piros és szivárványszínnel egybekötött érzéscsokorban szinte már ékszerként tündökölnek.

A gyertya közben egyre kisebb és kisebb, lángja pedig már csak pislákol. Az érzések gyöngyszemeiben a fénylángok megérintik egymást, megfogják egymás kezét, majd a pislákoló gyertya fölé hajolnak.

E fényözön megöleli a kialudni készülő pici gyertyalángot, Minden egyes gyöngy szívének szeretete áthatja és melengeti őt. A gyertya néhány lángnyelvvel hosszúra nyújtja fényét, elköszönve a tündöklő érzéscsokortól, majd lángja egyre kisebbé válik, és csonkig égve lassan kialszik.

Az alvó gyertya füstje még néhányszor felemeli fejét, majd az érzések végtelen fényében békére lel. Az érzéscsokor tovább világít. A benne lévő gyöngyszemek által fénnyé vált, és fénytengert alkot. Most már minden kialudt gyertyának, az érzések fénygyöngyei adják tovább a fényt, örökké, és a végtelenbe érve.

Csendben eltűnik a gyertya, csendben és szépen eltűnik az érzéscsokor is. A bennük lévő gyöngyök fénypontokká alakultak, és szétszórva önmaguk létét feloldódnak a mindenségben. Már csak fény van, örök fény, és semmi más.

Köszönöm, hogy velem voltatok.